Taccs Love story
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szőke herceg, aki egy napon magára haragította a gonosz boszorkány Mivel azt mondta, hogy szörnyű nokedlit csinál. - Az istenedet te gusztustalan banya szar a nokedlid isten átka!- A banya ebben a pillanatban Tacsává változtatta. A Szöszi Tacsa nem tudod mást kinyögni csak annyit, hogy Háp-Háp. - Nesze neked büdös kölke megszívtad hát totyogj messze, ember lánya nem ismer fel többé így maradsz örökkön örökké!-
Így hát a Tacsa beletörődve sorsába elbandukolt a messze távolba.
Egyszer csak megállott egy tónál hol látott egy szép mosólányt. Oda is totyogott hozzá, de csak annyit nyögött: Háp-Háp. A szép mosólány rámosolygott a jóvágású tacsára, majd ránézett magára.
-Mit szeretnél te tacsalegény csak nem a nokedlit a hokedliről?-
A Tacsa ismét csak annyit szólótt: Háp-Háp.- Hát legyen kaphatsz belőle egykét falatkát-. -mosolyodott ismét a jány. Majd dobott is néhány falatkát, a daliás legény azon nyomban befalta és helyeselte is gyorsan. És mivel finomnak találta az ízletes falatot követelte is a repetát nagyon. Ezt látván a gonosz boszorkány megjelent máris és átváltoztatta a leányt is.
A műveletet követően a boszorkány elhagyta a bűntett színhelyét sietősen.
Mégis kezdődött a helyszínelés de a Tacsapár gyorsan odébb evickélt.
A helyszíni jelentés pedig így hangzott a zsaruk diktafonjából: ,,A bűncselekményt végrehajtva az egyes számú gyanúsított -valószínűsítheteg ő a bűncselekmény kitervelője és végrehajtója- a tetthelyről sietve távozott és ezáltal egyértelműen a jelenlétérő utaló nyomokat találtunk."
A helyszínelés végeztével már a Tacsák is hetedhétországontúl árral szemben úsztak.
El is jutottak a Duna egy távoli zugába egészen Felsőgöd árnyékába.
Le is pihentek egy fa aljában, és találtak egy kis nokedlit a leány tarisznyájában.
Boldogan Majszolgattak míg majdnem meghaltak. De ennek az élménynek köszönhetően olyan szerelembe estek h nem tudnak kimászni belőle és hogy ezt a szöszitaccs bebizonyítsa készített egy rajzot címe a két taccs. viszonya
.
És most térjünk a jelenbe át, hol elfeledhetjük Jancsit és Juliskát. Ez a két Tacsa bizony szerelembe esett, oly mély verembe, hogy többet onnan ki nem jöttek.
Azóta is a veremben evickélnek szerelmesen, és nokedlit majszolnak hevesen.
VÉGE