Taccs Love story
Egyszer volt hol nem
volt, volt egyszer egy szőke herceg, aki egy napon magára haragította a gonosz
boszorkány Mivel azt mondta, hogy szörnyű nokedlit csinál. - Az istenedet te
gusztustalan banya szar a nokedlid isten átka!- A banya ebben a pillanatban
Tacsává változtatta. A Szöszi Tacsa nem tudod mást kinyögni csak annyit, hogy
Háp-Háp. - Nesze neked büdös kölke
megszívtad hát totyogj messze, ember lánya nem ismer fel többé így maradsz
örökkön örökké!-
Így hát a Tacsa beletörődve sorsába
elbandukolt a messze távolba.
Egyszer csak
megállott egy tónál hol látott egy szép mosólányt. Oda is totyogott hozzá, de
csak annyit nyögött: Háp-Háp. A szép
mosólány rámosolygott a jóvágású tacsára, majd ránézett magára.
-Mit szeretnél te tacsalegény csak nem
a nokedlit a hokedliről?-
A Tacsa ismét csak annyit szólótt:
Háp-Háp.- Hát legyen kaphatsz belőle egykét falatkát-. -mosolyodott
ismét a jány. Majd dobott is néhány falatkát, a daliás legény azon nyomban
befalta és helyeselte is gyorsan. És mivel finomnak találta az ízletes falatot
követelte is a repetát nagyon. Ezt látván a gonosz boszorkány megjelent máris
és átváltoztatta a leányt is.
A műveletet követően
a boszorkány elhagyta a bűntett színhelyét sietősen.
Mégis kezdődött a helyszínelés de a
Tacsapár gyorsan odébb evickélt.
A helyszíni jelentés pedig így
hangzott a zsaruk diktafonjából: ,,A
bűncselekményt végrehajtva az egyes számú gyanúsított -valószínűsítheteg ő a bűncselekmény
kitervelője és végrehajtója- a tetthelyről sietve távozott és ezáltal
egyértelműen a jelenlétérő utaló nyomokat találtunk."
A helyszínelés végeztével
már a Tacsák is hetedhétországontúl árral szemben úsztak.
El is
jutottak a Duna egy távoli zugába egészen Felsőgöd árnyékába.
Le is pihentek egy fa
aljában, és találtak egy kis nokedlit a leány tarisznyájában.
Boldogan Majszolgattak míg majdnem meghaltak. De ennek az élménynek köszönhetően olyan szerelembe estek h nem tudnak kimászni belőle és hogy ezt a szöszitaccs bebizonyítsa készített egy rajzot címe a két taccs. viszonya
.
És most térjünk a jelenbe
át, hol elfeledhetjük Jancsit és Juliskát. Ez a két Tacsa bizony szerelembe
esett, oly mély verembe, hogy többet onnan ki nem jöttek.
Azóta is a veremben
evickélnek szerelmesen, és nokedlit majszolnak hevesen.
VÉGE